Anna szelíd mosolyú, okos tekintetű betegünk volt, túl a hetvenen. Senki meg nem mondta róla, hogy milyen kétségek között őrlődött a betegsége miatt. Nálunk, a Budapest Hospice Házban biztonságban érezte magát, és tudta, ránk bízhatja magát: nem hagyjuk szenvedni őt.
Egy ritka betegségben az amiotrófiás laterálszklerózisban, közismertebb nevén ALS-ben szenvedett. Ez a betegség bénította le évtizedekre Stephen Hawkingot, a fizikus-zsenit, de míg őt a lassú lefolyású változat támadta meg, addig Annát a gyors. Főleg a görcsös fájdalmaktól és a fulladástól tartott, mert ahogy az akaratlagos mozgásért felelős agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek fokozatosan pusztulnak, végül minden mozgásképesség megszűnik, beleértve a beszéd, a nyelés és a levegővétel képességét. A fulladásos halál rémületével fenyeget ez a betegség.
Annának két éve jelentek meg az első tünetei, és másfél év múlva a nap 24 órájából 20-at már csak fekve tudott tölteni, mert képtelenné vált fél óránál tovább ülni vagy a járókerettel járkálni. Már jó ideje nem tudta a ruháján a gombot begombolni, sem egy bögre fülét megfogni. Rettentően kiszolgáltatott lett. Pedig Anna semmit nem akart kevésbé, mint a családja terhére lenni. Pokolian nyomasztotta, hogy mégis így alakult az élete. Ez a félelem nagyobb kínt okozott neki, mint a testét gyorsan sorvasztó betegség. Eladta hát lakását, a pénzt elosztotta a családtagjai között, és tudatosan tervezte a saját halálát. (Rokonsága két testvéréből és az ő családjaikból áll.) Megírta búcsúlevelét, és úgy feküdt le aludni, hogy előtte gondoskodott arról: ne ébredjen fel többé.
Nagyon elkeseredett, amikor magához tért. Hosszú lelki krízis időszaka következett, aminek az vetett véget, hogy be tudott feküdni hozzánk, a Budapest Hospice Házba. Itt nem terhelte túl a testvéreit, hiszen a nővérek gondoskodtak körülötte mindenről. És ugyan a mozgását korlátozó folyamatok egyre inkább megállíthatatlanok lettek, de a görcsös fájdalmait enyhítettük. Anna mindent átbeszélt az orvossal, és megnyugodott: a légzésének nehezedésével járó fullasztó érzés is csillapodott.
A hospice-ellátás pont erre alkalmas, mégpedig úgy, hogy nem feltétlenül jár együtt tudatvesztéssel: Anna a nálunk töltött néhány hét alatt folyamatosan fájdalomcsillapítókat kapott, tudata mégis ragyogóan tiszta maradt. Szeretett beszélgetni, megvitatni a világ dolgait, közben tudomásul vette, hogy legyőzi őt a kór. Jó kezekben érezte magát, és mint mondta: eredeti tervei szerint ő már ugyan júliusban meghalt volna, mégis ajándék számára és a család számára az azóta eltelt idő. Megszabadult a félelemtől, hogy pokoli fulladás lesz a halálának oka. Nagyon hálás a húgának, aki otthon is gondozta őt, és nálunk is minden nap meglátogatta.
Anna a tél vége felé halt meg. Néhány napi csendes szendergés végén, mint aki elaludt. Támogassa adója 1%-val, hogy Annához hasonlóan többi betegünk is békésen, fájdalmaktól mentesen, méltósággal búcsúzhasson szeretteitől és az élettől.
A kép a Magyar Hospice Alapítvány tulajdonát képezi, felhasználása nem engedélyezett.
Támogassa a törődést adója 1%-ával! Köszönjük! Adószámunk: 19663258-1-41