Panni néni nyáron feküdt bent nálunk a Hospice Házban. Mosolya sugárzó volt, nagyon szeretett beszélgetni, őszintesége és humora párját ritkította. Dohányozni is nagyon szeretett – volt egy külön asztala a teraszon, ahol nyári estéken gyertyafény mellett üldögélt, és próbálta magához csalogatni, megszelídíteni az arra tekergő, bóklászó macskákat.
Ahogy teltek-múltak a hetek, törzshelyét egyre többször cserélte szobájához közelebbi ülőhelyekre, és egyre ritkábban merészkedett ki a teraszra. Nehezen viselte az ágyhoz kötöttséget, és azt, hogy tüdőkapacitásával együtt mozgástere is szűkült. Az utolsó hetekben azzal kedveskedett a kollégáknak, hogy a reggelihez és vacsorához kapott uborka héjából, vagy jobb híján a zöldségleves borsójából kirakta a neveiket, így adta vissza a tányért. Felkészülten, méltósággal várta a halált, miután újra megölelgethette külföldről hazatérő unokáját.
Nyárvégi jótékonysági vacsoránk előtt még a teraszon meséltünk neki arról, milyen lesz majd a kertben zajló ünnepség, és megígértük, viszünk kóstolót az ottani tiramisuból. Azt mondta, az jó lesz, de azért a somlóit még jobban szereti. És milyen jó receptje van hozzá! Mi még úgysem sütöttünk soha, így megbeszéltük, hogy megtanítja nekünk.
Mikor kitűztük a sütés napját, Panni néni meglepődött: ő azt hitte, csak vicceltünk. Ahogy közeledett az a bizonyos péntek, egyre jobban izgult. Nincs is itt a recept. Otthon van a kockás füzetében. Nem baj, mondtuk, a fiával összefutottunk valamelyik nap, ő megígérte, hogy behozza.
Végül eljött a nagy nap, „véletlenül” Panni néni születésnapja előtt egy nappal. Gábor, Panni néni fia szatyrokkal megrakodva érkezett.
„Mákot nem vettél?”
„Miért, az is kell hozzá?”
„Nem, csak úgy kérdeztem.” – ugratta a keresztkérdésektől hirtelen halálra rémült fiát, Gábort.
Panni néni vezényelt, irányította a kezünket, kóstolt, figyelt. Azt mondta, jó lett, de legközelebb kétszer annyi csokipuding kell, és a tálalást is kicsit máshogy kellene csinálni. A csokiöntetbe pedig bátran tegyünk több rumot!
Néhány hónappal később adventre készítettük el újra a somlóit Panni néni receptje, instrukciói és módosítási javaslatai alapján.
Íme a recept:
1. Előkészületek:
Rumba vagy fekete teás rumba mazsolát áztatunk. (Mi 1 dl sütőrumot öntöttünk fel egy kis fekete teával, és 1 nagy csomag mazsolát áztattunk bele – a szerk.)
2. A piskóta:
8 tojássárgáját 40 dkg cukorral és 2 dl olajjal elkeverünk. Hozzáadunk 40 dkg lisztet, 2 dl langyos vizet, sütőport, végül a tojáshabot.
Vajazott, lisztezett tepsibe öntjük a felét, a másik felébe kakaót keverünk, és ezt is ráöntjük, hogy „foltos” legyen a piskóta. (Mi kb. 150 fokra előmelegített sütőbe tettük, légkeveréssel sütöttük – a szerk.)
3. Vaníliakrém:
3 csomag vaníliapudingot, 20 dkg kristálycukrot és 3 tojássárgáját keményre főzünk 1 liter tejjel. (A tej a krém állagától függően lehet több vagy kevesebb is. Ízlés szerint adhatunk hozzá vaníliás cukrot is – a szerk.)
Miután megfőtt, belekeverjük a tojás felvert habját és 10 dkg vajat vagy margarint, és rumba áztatott mazsolát is. (Mi a tojáshabbal még kicsit főztük, kevergettük a krémet, hogy ne legyen teljesen nyers – a szerk.)
A piskótát 3 részre vágjuk, pudinggal megtöltjük, megszórjuk dióval.
4. Csokiöntet:
2 csomag csokipudingot összefőzünk 10–15 dkg kristálycukorral, kb. 0.75 l tejjel (a krém állagától függően lehet több vagy kevesebb is), 3–4 evőkanál holland kakaót és ízlés szerint vaníliás cukrot is adhatunk hozzá. A végén 0.5–1 dl rumot és egy kiskanál vajat keverünk hozzá.
5. Tálalás:
Panni néni receptje szerint a piskótát megtöltjük a vaníliakrémmel, majd a csokiöntettel tálaljuk, durvára vágott dióval megszórjuk (ld. előző kép).
Mi második alkalommal rétegezve készítettük el a somlóit: krém – piskóta – krém – mazsola – dió – krém stb.
Egy éjszakára a hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
Jó étvágyat kívánunk hozzá!
A képek a Magyar Hospice Alapítvány tulajdonát képezik, felhasználásuk nem engedélyezett.
Támogassa a törődést adója 1%-ával! Köszönjük!
Adószámunk: 19663258-1-41